Tízen részesültek Magyarság Háza-díjban, amelyet első alkalommal adtak át szombaton Budapesten. Az intézmény fennállásának 10. évfordulója alkalmából alapított elismerést Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár és Csibi Krisztina, a Magyarság Háza igazgatója adta át a Magyar Tudományos Akadémián (MTA) rendezett ünnepségen.
MH/MTI
2021. DECEMBER 18. SZOMBAT. 19:54
FRISSÍTVE: 2021. DECEMBER 18. 20:30
Tízen részesültek Magyarság Háza-díjban, amelyet első alkalommal adtak át szombaton Budapesten.
A 17-18. századi barokk Sopron muzsikája elevenedik meg a Párbeszéd Házában szeptember 15-én, vasárnap este. A Sylvia Leidemann által soproni, győri és pannonhalmi egyházi gyűjteményekben feltárt, eddig kiadatlan zenei anyagot a lemezbemutató koncerten korhű hangszereken hallhatjuk az Encuentros vokális együttes és neves szólisták közreműködésével.
SPEECH FOR THE HAUSKONZERT OF SYLVIA LEIDEMANN
AND THE “ENCUENTROS VOCAL” ENSEMBLE
(Argentine Residence, March 21st, 2018)
Kedves baratoim,
It is a great honor for me to welcome you at this Tildy Palace, the new residence of the argentine Embassy in Budapest, to honor these distinguished artists from Argentina, Hungary and other latinamerican countries.
Sylvia Leidemann, choir master and harpsichord artist, is one of the most conspicuos musicians and music organizers from Argentina, specially in the relation between our country and Hungary. For many years she has been tenacioulsy researching, organizing and playing special chamber music, in many places and institutions, in both countries, mostly under the umbrela of ARS HUNGARICA, the great argentine-hungarian music institution.
In this regard, Sylvia is the epitome of how I use to describe this kind of argentine-hungarians like her, who come and go constantly between the two countries, like the storks described so beautifully by the hungarian poet Mihaj Tompa, “Neked két hazát adott végzeted”, that means “you must thanks your destiny that gave you two fatherlands”. Today, dear Silvia, visiting this new argentine residence, you are knowing your new nest in Budapest.
This group that we are about to hear, “Encuentros Vocal Ensemble” (encuentros means: meetings), was started by Sylvia, in 1986. In those years, she took a post graduated course in Budapest at the Academy of Music. The members of the choir were mostly the students of the Academy. The repertoire was several choir works based by the South-American folk music. After many years the choir started to work again in 2009, with the participation of new and old members as well. Now the program of the group still based on the South-American folk music but also contents a collection of the baroque music of the Jesuit order. With Sylvia and the choir, we are also hearing both at the piano, Thiago Bertoldi from Brazil and Miklós Király from Hungary.
This evenning, these great musicians will offer us the adventure of making a colourful musical trip all around the Latinamerican continent, hearing:
Viento norte (Carlos Guastavino, Argentina)
Chacarera de un triste (Brothers Ávalos, Argentina)
Chôro (Heitor Villalobos, Brazil)
Estrela lua nova (Heitor Villalobos, Brazil)
Barquinho (Bossa nova, Brazil)
Román táncok (Béla Bartók, Hungary)
Csángo szerelmi dal (Miklós Pászti, Hungary)
El último café (Tango, Argentina)
I wish you enjoy the music. Thank you very much!
Jezsuita barokk muzsika Dél-Amerikából
Lemezbemutató koncert a Párbeszéd Házában
Borda Máté
Bartók Rádio
Egy időben és térben is messzi világba érezhettünk bele szeptember 22-én, szombat este a Párbeszéd Házában. A barokkot ismerjük, egyeseknek napi táplálékot jelent, és Dél-Amerika sem idegen, bár Buenos Airesnél nem sok távolabbi városba repülhetünk Budapestről. De így együtt: dél-amerikai barokk – ez igazi kuriózum. Sylvia Leidemann, avagy magyarosan: Leidemann Szilvia, ezen a kontinensen, közelebbről Argentínában született és nőtt föl, magyar szülők gyermekeként. Magába szívta a latin-amerikai és a magyar kultúrát, zenét, nyelveket. A budapesti argentin nagykövet, aki eleget tett a meghívásnak és megjelent az ünnepi alkalmon, vándormadárhoz hasonlítja Szilviát, aki Délről évről-évre visszatér Magyarországra, és minden alkalommal valami zenei csemegét hoz magával.
E különlegességek fő forrása egy mintegy 4 ezer kottát felölelő lelet, amelyre Hans Roth svájci építész bukkant az 1980-as években, amikor a chiquitosi missziós templomok restaurálását végezte. A többé-kevésbé épségben megőrződött kottalapok a jezsuiták 17-18. századi dél-amerikai missziójának világába engednek bepillantást. A fellelt zenei corpus tartalmaz miséket, zsoltárokat, antifónákat, himnuszokat, valamint hangszeres darabokat, például szonátákat, versókat és partidákat.
Sylvia Leidemann elmondása szerint a páterek térítő munkájában kiemelt szerepet játszott a zene. Az akkori európai kortárs zenét, a barokk muzsikát magukkal vitték a távoli kontinensre, hogy ott a missziós célok szolgálatába állítsák. A művek részben lejegyzett formában kerültek Dél-Amerikába, de az atyák fejében és szívében is bizonyára sok európai dallam érte el a kontinenst. Az őslakosoknak megtanították a hangszerek készítését és az azokon való játékot, sőt a zeneszerzés fogásait is továbbadták az erre fogékonyaknak – ez nyilván úgy volt lehetséges, hogy a jezsuita szerzetesek korábban maguk is alapos zenei képzésben részesültek Európában. Így a behozott nyugati darabok mellett a dél-amerikai misszió új műveket is termett, mind a szerzetesek, mind a helyiek jóvoltából. A szerzők azonban a legtöbbször ismeretlenek, hiszen nevük fennmaradásánál fontosabbnak tartották Azt, akit a darab dicsőített, és a közösséget, amelyet szolgált. A legfontosabb szerző, akinek neve mégis fennmaradt, az olasz muzsikus, Domenico Zipoli (1688-1726), aki a jezsuiták anyatemploma, a római Il Gesù nagy presztízsű orgonista-posztját hagyta ott azért, hogy maga is jezsuita legyen és a dél-amerikai misszióhoz csatlakozhasson.
Ennek a korszaknak a lenyomata tehát az a lelet, amellyel Sylvia Leidemann évtizedek óta foglalkozik. A kottákat ugyanis nem volt elég megtalálni, a legtöbb darab rekonstrukcióra szorult. A magas páratartalom miatt sok papírlap erősen sérült, olykor csak egyetlen szólam látható tisztán. A művek helyreállításához a barokk zene anyanyelvi szintű ismerete, és egy jó adag kreativitás is szükséges lehetett. Munkája azonban nem ért véget itt, hiszen nemcsak zenekutató, de aktív előadóművész is. Encuentros (Találkozások) nevet viselő vokális együttese mellé korabeli barokk hangszereken játszó zenekart toborzott, hogy újra életre hívja ezeket az évszázados műveket. Törekvéseiben egy sor támogató állt mellé, köztük a Párbeszéd Háza, mellyel évek óta együtt dolgozik. A közös munka gyümölcse és immár kézzel fogható eredménye az idén tavasszal rögzített lemez, amelynek bemutató koncertjét most hallhatta a Párbeszéd Háza közönsége.
A megtelt díszteremben Sylvia Leidemann a piaristák által kölcsönadott hordozható kis orgonán kísérte a színpad hátsó részén ívben felállt énekkart és az előttük helyet foglaló zenekart. Az első sorokban ülők megcsodálhatták a gyönyörű barokk hangszereket, köztük a korabeli gitárt és hárfát, a támasztóláb nélküli barokk csellót. A koncerten válogatás hangzott el a lemezre vett anyagból. A partida-sorozatból felcsendült az erősségről, a januárról, a rózsáról, a színekről, az Amerikáról, az ólomról és a körtéről szóló rövid darab, dicsőítve a teremtés rendjét, amelyben mindennek megvan a maga helye és szerepe. A műsorban a partidák egy gyászmise tételeivel váltakozva követték egymást, összefonva a profán és az egyházzene szféráját. A Zipolinál egy generációval később élt rendtárs, Bernard Havestadt által komponált egyik egyházi ének is elhangzott, melynek különlegessége, hogy szövege a helyi mapudungún nyelven íródott. Záró darabként a Szűz Máriát dicsőítő Regina caeli (Antiphona in tempore paschali) című művet hallgatta meg a közönség, a házigazda Sajgó Szabolcs atya javaslatára felállva, megemlékezvén arról, hogy a Párbeszéd Háza épületében egykor a Mária Kongregációs Otthon működött.
A hangverseny után Sajgó atya felhívta a színpadra Sylvia Leidemannt, aki többek közt arról mesélt, hogy a feltárt dél-amerikai anyagban talált egy olyan művet, amelyet Magyarország királynőjének – feltehetően Mária Teréziának – ajánlott az ismeretlen szerző; talán épp egy magyar jezsuita, hiszen hazánkból is érkeztek páterek Latin-Amerikába. A felfedezett zenei anyag egyes részletei egyébként kutatásai alapján hasonlóságot mutatnak a magyarországi barokk zenével, így például Esterházy Pál kantátagyűjteményének, a Harmonia caelestisnek bizonyos dallamaival.
Az élmények megosztására végül egy agapé adott lehetőséget, ahol a közönség a zenészekkel is megismerkedhetett.
2018 Március
Dél Amerikai barokk CD felvétel
Párbeszéd háza, Budapest
Támogatok: Párbeszéd háza, Magyar Tudományos Akadémia - Domus Hungarica-, Ars Sacra Alapitvány, Piaritsa Gimnázium, Argentin Nagykövetség
A jezsuita rend Bolivíaban és a zenei gyakorlata
A 17. századtól a jezsuiták Dél-Amerikába érkeznek hittérítő missziós célból. Ez az Európából kitűnően megszervezett program nagyszerű eredményeket ért el az 1767-ben történő kiutasításukig.
A dél amerikai jezsuita missziókba számos pap, szerzetes spanyol, olasz országból és Közép-Európából érkezett, köztük magyarok is. Ők egyrészt magukkal vittek zenei anyagot is, másrészt a helyi lehetőségekre alkalmazva azokat, illetve tudásukhoz mérten, emlékeikre hagyatkozva újakat is komponáltak. Az egyháziak megtanították az őslakosoknak a hangszerek készítését és a rajtuk való játékot, valamint a kompozíciós és improvizációs technikákat, mint pl. a basso continuó-t. Az őslakosok igen hamar rendkívüli képességeket tanúsítottak ennek az európai zenének az előadásában.
A jezsuiták a dél-amerikai földrészen hirdették az igét, miközben a zene mint a hittérítés egyik fő eszköze felhasználásával igyekeztek az őslakosok kultúráját szinkretizálni. Bolívia keleti részén 1691-ben alapítják Chiquitos Missziókat, ahol több páter, jelentős munkát indítják zene fejlesztésére. A zenei gyakorlat mindennapos volt. Svájci Martin Schmid páter (1730-ban érkezik Chiquitos Missziókban) fejleszti hangszerek építészét, mind vonósok, orgonák, csembaló, oboák, fagottok, fuvolák, hárfa, lantok, gitár, trombita, ütős hangszerek, és természetesen az énekhang. A zene gyakorlat a liturgiát és más, különleges eseményeket szolgált. Használati célra írott zene volt. A jezsuiták kiutasítása után a templomi zenei gyakorlattal felhagytak, míg végül teljesen megszűnt. 1983-84-ben Hans Roth svájci építész, aki a chiquitos-i missziós templomok restaurálását végezte, egy oltár alatt mintegy 4000 kottalapot fedezett fel. Ezeket a partitúrákat főleg a Szent Anna és a Szent Rafael missziós telepeken találták. Jelenleg a Ñuflo Chávez apostoli helynöki hivatal püspöki archívumának (Archivo Episcopal del Vicariato Apostólico Ñuflo Chávez) zeneikézirat-gyűjteményében vannak a bolíviai Concepción de Chiquitos-ban.
Tartalmaz miséket, zsoltárok, antifónák, himnuszok, (valamikor ős lakosi eredeti nyelven) hangszeres darabokat, mint pl. szonáták, Partidá-k (A partida terminus eredete a Part [rész] szó), kis téma szerint csoportosított darabok, mint Partida a gyümölcsökről, a fémekről), versó-kat (hangszeres darabok).
Dél amerikai Jezsuita Barokk zene
CD tartalom
Hangszeres darabok
Partidas:
De los metales: Hierro /Plomo
De los frutos: Durazno /Pera
De las virtudes: Fortaleza
De los meses: enero
De los continentes: América
De las flores: Rosa
De las piedras: Turquesa
De los colores
Partida M…Bitas et menuet
Dél amerikai jezsuita barokk zene
CD Közreműködők
Encuentros (Találkozás) vokális együttes Szoprán: Kemény Kinga (szólista), Körber Katalin, Rébeli Szabó Ildikó,
Szőnyi Zsófia Mezzoszoprán: Barlay Zsuzsanna (szólista), Szalay Katalin, Alt: Batke Márta, Tóth Renáta Tenor: Kutik Rezső (szólista), Magyaróvári Viktor (szólista) Basszus: Csőke Krisztián, Király Miklós, Sós Mihály
Thiago Bertoldi (Brazília)
Művészeti vezető: Sylvia Leidemann
(a Magyar Tudományos Akadémia külső köztestületi tagja, Domus-ösztöndíjas)
Barokk hangszer együttes
Bréda Zsófia (hegedű I)
Kabdebo Noemi (hegedű II)
Nagy Réka (Cselló)
Király Miklós (nagybőgő)
Tóth Ágnes (fuvola)
Szebenyi Katalin (oboa)
Borsódy László (trombita)
Király Nóra (hárfa)
Feriencsik László (fagott)
Tokodi Gábor (gitár)
Nagy Sebestyén (ütő hangszerek)
Sylvia Leidemann (Orgona/ csembaló)
Hangmérnök: Nagy Botond Grafikus: Varga Dénes
Támogatok: Párbeszéd háza, Magyar Tudományos Akadémia,
Ars Sacra alapítvány, Piarista Gimnázium, , Argentin Nagykövetség
Dél-amerikai szellők
az Encuentros (Találkozások) együttes és az
Elocuencia barroca együttes (Argentína)
koncertjei
Művészeti vezető: Sylvia Leidermann
(Argentína - Magyarország).
Budapest – Az argentin–magyar származású karnagy és csembalóművész több mint egy évtizede kutatja a Soproni Evangélikus Levéltár eddig fel nem tárt zenei kincsét. Leidemann Szilvia nemcsak publikálja a kottákat, hanem együttesével Magyarországon és Argentínában is ősbemutatókat tart, hogy minél szélesebb közönség ismerhesse meg ezt a páratlan zenei kincset. A művésznővel a kutatásról, az Argentínában élő magyarokról és a feltárt zenei anyag értékéről beszélgettünk.
Találkozások – evangélikus zenei ősbemutató és argentin zene egy koncerten
Különleges hangverseny, az Encuentros Énekegyüttes koncertje előzte meg az Egri Csillag Szalont a Líceumban. A kórus a nálunk kevéssé ismert latin-amerikai, illetve magyar klasszikus és népzenét énekel.
Magyar és dél-amerikai egyházi zene csendült fel Budapesten
2013. március 26. 15:39
Budapest – „Két világ barokk zenéje” címmel a Soproni Evangélikus Levéltár kottaanyagából és a dél-amerikai jezsuiták magyar vonatkozású zenéjéből ősbemutató koncert volt 2013. március 23-án, szombaton Budapesten, a Nádor teremben, a Vakok Általános Iskolája és Diákotthona épületében.
A Soproni Evangélikus Levéltárban őrzött 18. századi zenei darabok kottáiból és a dél-amerikai jezsuita rend magyar vonatkozású egyházi zenei anyagból tíz barokk vokális és hangszeres művet szólaltatott meg a koncerten az Aura Musicale zenekar Máté Balázs művészeti irányításával és az Encuentros (találkozások) énekegyüttes Leidemann Sylvia vezetésével. A karnagy és csembalóművész a dél-amerikai kontinens magyar vonatkozású zenéinek első kutatója.
Leidemann Sylvia argentin–magyar zenész, a koncert létrehozója elmondta az MTI-nek, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Domus Hungarica (Határon túli magyar osztály) ösztöndíjával a dél-amerikai jezsuita hangszeres zene kutatása közben bukkant rá olyan dallamokra, amelyek sok azonosságot mutatnak Wohlmuth János soproni evangélikus kántor Starck-virginálé című könyvében található dallamokkal. Wohlmuth 1686-tól 1720-ig szolgált kántorként Sopronban.
A zenekutató az evangélikus levéltárban olyan hangszeres műveket talált, amelyeket magyar és német kántorok szereztek, és ezek a darabok Európában másutt nem lelhetők fel. Bolívia keleti részén, Chiquitos jezsuita misszió területén 1983-84-ben templomok restaurálása közben egy oltár alatt mintegy ötezer kottalapot találtak. Ezek a kották miséket, hangszeres darabokat, szonátákat, eredeti indián nyelvű himnuszokat tartalmaztak.
Leidemann Sylvia ebben a gazdag barokk egyházzenei anyagban bukkant rá olyan dallamokra, amelyek nagyon hasonlóak voltak a soproni Wohlmuth János könyvében található zenével. A művész átiratokat készített, rekonstruált darabokat, a soproni munkákat párosította a bolíviai anyaggal, és ezt tárta most a közönség elé.
Felcsendült többek között Johann Pachelbel (1653-1706) szonátája, Wilhelm Gottfried Enderle (1722-1790) csembalókoncertje Leidemann Sylvia előadásában, és több darab a boliviai jezsuita archívumból.
Az ősbemutatót Leidemann Sylvia az újonnan megválasztott dél-amerikai jezsuita Ferenc pápának ajánlotta.
Kultúrgrund Interjú Magyar barokk zenei emlékek a bolíviai őserdőben
113
Nyomtatás 2013. március 28., csütörtök 18:45, frissítve: csütörtök 22:22 , szerző: Tombor Nándor
Ki gondolná, hogy az újkor hajnalán a chiquito indiánok a bolíviai őserdőben ugyanazokat a barokk dallamokat énekelték, mint a soproni jezsuiták tanítványai? Sylvia Leidemann magyar származású argentin csembalóművész, zenekutató erre is fényt derített.
Hans Roth svájci építészmérnök Bolívia keleti részén, a romos jezsuita templomok egyikének oltára alatt 1984-ben ötezer kottát talált. Sejthető volt, hogy a chiquito indiánok területén működő missziók még ennél is nagyobb barokk zenei anyagot hagytak maguk után, ami be is igazolódott. Ettől kezdve a bolíviaiak kétévente szerveztek egy barokk fesztivált, többek között a művek bemutatására, miközben a lelőhely, – a Chiquitos jezsuita missziói – az UNESCO világörökség része lett. Mára az egész archívumot feltárták, a teljes kottaanyagot pedig Argentínában digitalizálták.
Béres Attila / Magyar Nemzet
A magyar származású argentin csembalóművész, zenekutató, Sylvia Leidemann a bolíviai leletek feltárásakor már tudta, a kottaanyag milyen rendkívüli nagy kincset képvisel. − Kutattam benne, s találtam egy, a magyar-cseh királynő koronázására íródott billentyűs darabot. Ekkor ötlött fel bennem a kérdés: hogyan került ez ide, az őserdő közepére? Sikerült kiderítenem, hogy több magyar jezsuita élt Dél-Amerikának épp e részén. Mivel már nagyon jól ismertem a magyar barokk zenét, mint például Esterházy Pál Harmonia Caelestisét, a Stark-féle virginálkönyvet, vagy a Vietorisz-kódexet és ismertem a bolíviai magyar forrásokat is, utóbbit elkezdtem összehasonlítani a magyar jezsuita archívummal. A Soproni Levéltárban őrzött kották között aztán találtam nagyon hasonló dallamokat, hangszerelést – ekkor gondoltam, lehet kapcsolat a magyar és bolíviai jezsuita zene között – nyilatkozta lapunknak.
Sopronban régen, a XVII–XVIII. században működött egy nagyon fontos jezsuita iskola, ahol különféle iskolai előadásokat tartottak. − Amikor sor került egy ünnepségre, akkor kiválasztottak néhány könnyebb darabot, és a tanulókkal előadták: énekeltek, vagy hangszeren játszottak. Biztos vagyok benne, ezeket a könnyű darabokat, – amelyeket inkább oktatási célzattal használhattak – a Sopronban tanító jezsuiták vitték el Dél-Amerikába, írták át az őslakosoknak, mindennapi zenélés céljából. Számukra nagyon vonzó volt az európai zene, a hangszeres játék – mesélte a zenekutató.
Sylvia Leidemann éves rendszerességgel jár Magyarországon. − Nagyon szeretek magyar zenészekkel dolgozni. Magyarország rengeteg jól képzett zenésszel büszkélkedhet, és akárhányszor ide jövök, magamba szívom a jó és profi zenélés örömét. Épp emiatt nekem nagyon fontos, hogy minden évben visszalátogassak ide. Egyébként a Liszt Ferenc Zeneakadémia ösztöndíjasa voltam 1986 és 1989 között, attól kezdve Magyarországon elsősorban előadóművészként tevékenykedem. Létrehoztam itt egy kamarakórust, az Encuentrost (Találkozások), amivel hosszú évek óta terjesztjük a dél-amerikai zenei örökséget. Két kultúra találkozását fejezi ki a névadás: én ugye „külföldről” jöttem ide anno, Emellett csembalóművészként és régizenészként lépek fel és szervezek különféle koncerteket Magyarországon. – Legutóbb, az elmúlt hétvégén a Sopronban megtalált zeneművek ősbemutatóját tartotta a Vakok Általános Iskolájának Nádor termében, az Ars Sacra Alapítvány szervezésében, a koncertet Ferenc pápának ajánlotta.
Béres Attila / Magyar Nemzet
Mivel Ferenc pápa a Dél-Amerikában nagy jelentőségű jezsuita egyházat képviseli, ezért kiváló példamutató lehet – véli Sylvia Leidemann. – A jezsuiták és a ferencesek a spanyol hódítókkal ellentétben – akik meglehetősen kegyetlenül bántak az őslakosokkal – egyfajta szinkretizmusra, a vallási okból, ürügyből fakadó ellentétek összeegyeztetésére törekedtek, többek között azáltal, hogy megtanulták az őslakosok nyelvét, tisztelték a szokásaikat. Személy szerint nagyon örülök, hogy Jorge Mario Bergoglio lett a pápa. Régóta ismerem, követem a munkásságát, és nálunk Argentínában – ahol komoly probléma a szegénység – mindenki tudja, hogy fontos neki a szegények pártfogolása. Szerzetesként szerényen viselkedik, puritán módon él. Mint argentin állampolgár, én azt várom tőle, hogy segítsen nem csak Argentínának, de az egész világnak a szegénység leküzdésében, és segítsen abban, hogy a hit minél több emberhez eljusson. Úgy gondolom, ő a katolicizmusban egyfajta „felfrissítő” szerepet fog betölteni.
magyar jezsuiták lelkiségi és kulturális központja
2015. márc 17
.jpg)
Béres Attila / Magyar Nemzet
Béres Attila / Magyar Nemzet